PIVOVAR NYMBURK

 

A Dalesicében forgatott Sörgyári Capriccio történetének eredeti helyszíne Nymburk volt, hiszen a nymburki sörfőzde, vezetője az államosítást megelőző húsz évben Bohumil Hrabal apja volt és maga az írói is sokáig élt a Prágától 40-50 km-re keletre levő városban.

Az Elba két oldalán fekvő várost II. Přemysl Ottokár cseh uralkodó alapította, a 13. század végén, amikor engedélyezte a dominikánus rendnek a folyó lapályán való letelepedést. Prágához való közelsége miatt már az első időktől kezdve stratégiailag fontos település Prága  védelmében, emiatt magát a várost is várfallal veszik körbe, amelynek megmaradt része ma is a helyi látványosságok közé tartozik.

A cseh uralkodók később is folyamatosan fejlesztik, és több kiváltságban részesítik a Liberec és Zittau felé vezető egykori kereskedelmi útvonal mellett fekvő települést, így Nymburk virágzása a 16. század végéig töretlen, a Harmincéves háború azonban szörnyű pusztítást végez a városban. A település a háború után újra fejlődni kezd, 1838-ban azonban rettenetes tűzvész pusztítja el a házak jelentős részét. Azonban a helyiek ekkor sem adják fel és ismét újjáépítik városukat!

A nymburki sörfőzés története egyidős a város történetével. Az Elba-parti várost 1275-ben II. Premysl Ottokár alapította. A 14. században épült hat bástyával, kettős árokkal körülvett várfalon belül már főztek sört, amelyre Luxemburgi János király 1327 decemberében megadta azt a jogot, hogy a „sörmérföldön belül” azaz a várostól mért 11250 méteren belül a városi sörfőzőkön kívül tilos a serfőzés- és árusítás a városvezetés beleegyezése nélkül.
A nymburki sör – amely a város egyik alapvető bevételi forrását jelentette – ezen a sörmérföldön túl nem igen tudott terjeszkedni, már akkor is erős konkurenciával kellett számolnia. Annak ellenére, hogy 1629-ben a főtéren új sörgyárat építtetett a város vezetése, sem lett a sörfőzés sikerágazat egészen 1895-ig, amikor megalakult Nymburki Sörfőző RT.

Az Elba partján megépült részvénytársasági sörgyár ígéretes fejlődésének azonban az első világháború véget vetett.
Az utolsó békeév termelését csak 1925-ben sikerült elérni, és a nymburki azon kevés üzem közé tartozónak vallhatta magát, melyek számottevő termelés csökkenés nélkül élték túl a világválság nyomorúságos éveit. A második világégést, majd az államosítást már nehezen heverte ki a sörgyár: a termelést a központi tervek alapján kellett teljesíteni, a központi utasítások még az értékesítést is szigorúan meghatározták.